Magyarság és zsidóság, /1944. július 1/
2006.01.18. 19:51
Nincs nép, amely annyira képtelen lenne kivetkőzni önmagából, annyira fajtájához volna láncolva, mégis a zsidó, ha magasabb életkörülmények közé jut, semmiképpen sem akar többé zsidó maradni. Nincs nép, amely olyan vakbuzgó rajongással követte volna tételeit, mégis ők terjesztették vagy kétszáz esztendő óta a legtöbb hitetlenséget és vallástalanságot a világon. Azt tartják magukról: nélkülük ma nincs itt kultúra, ők ma a kétezer éves kultúra legfőbb terjesztői és összetartói, holott az a három legnagyobb szellem, akit az utolsó századokban a világnak adtak: Marx, Freud, Einstein egyébbel sem foglalkozott, minthogy a mi kétezer éves keresztény kultúránk alaptörvényeit kikezdte. Marx a lázadások egész sora után a szteppék barbarizmusát szabadította rá Európára, Freud az örömtanyák erkölcstanát akarta úrrá tenni a kétezer év óta kialakult erkölcsi rendben, Einstein pedig még földünknek a világűrben való elhelyezkedése körül is kételyeket támasztott.
Egyetlen nép sem hozott olyan rideg fajvédő törvényeket, egyetlen közösségben sem hoztak olyan szigorú kiközösítő rendszabályokat az idegen vér ellen, mint Ezrás és Nehemiás próféta óta ők, mégis ők küzdöttek talán a történelemben leghangosabban és legtöbbet a többi népek fajvédelmi rendszabályai ellen. Egyetlen nép nem áhítozott annyit versben és prózában másfélezer esztendő óta az állandó otthon, az elérhetetlen haza után, mégis ők küzdenek legtöbbet a hazafiság ellen. Egyetlen nép nem hirdetett annyi pacifizmust, nem küzdött annyit a háborúk és a katonai szellem ellen, mint ők. Két esztendővel a mostani világégés kitörése előtt írta Freud egy világszerte ünnepelt nyílt levélváltásban New-Yorkba Einsteinnek: Mi pacifisták vagyunk, mert szervi okokból azoknak kell lennünk, könnyű aztán beállítottságunkat érvekkel igazolnunk.
Túlérettségüknél, testi, lelki ernyedtségüknél fogva is pacifisták voltak ők, mégis a mi proletárdiktatúránk idején Pogány, Bőhm, Landler voltak a leghangosabb kardcsörtetők, az orosz vörös hadsereg első napóleoni diktátora, Trockij-Bronstein, mégis a történelem legvéresebb háborúját ők zúdították rá a világra, és ők fűtenek most Moszkvában és New-Yorkban is, hogy ez a vérözön el ne múljon... Mi vagyunk-e az okai annak, hogy ötven-hatvan olyan napfényes év után ők rendezték a Károlyi-forradalmat, Kun Béláék és Szamuellyiék torz és véres farsangját? Minket illet-e a vád, ha a kommün bukása és az ellenforradalom sem tudta kijózanítani őket, hanem pár évvel utána tőzsdén, sajtóban, közgazdasági világban szóról-szóra ugyanott kezdték, ahol a Károlyi-forradalom után elhagyták? Mi vagyunk-e a meg nem értők, ha ők, akik a nemzet szellemi irányítását annyira a maguk feladatának tartották, a harmincas évek elejétől kezdve sehogy sem akarták megérteni, hogy a Trianonban megcsonkított magyarság csak azokkal az európai hatalmakkal törheti le a békeszerződések bilincseit, amely hatalmakat ugyanezek a békeszerződések sújtottak? Mi vagyunk-e a meg nem értők, ha ők nem jöttek rá arra, hogy Felvidék, Erdély és Bácska egy részének visszaszerzése után a magyarság itt a keleti front mögött nem üthet pártot az ellen a szövetségese ellen, amelynek elsősorban köszönheti e területrészek visszaszerzését, és nem foghat hozzá szellemi szabotázsok, népfrontalakulatok megszervezéséhez? Mindent, de mindent elkövetett az utolsó másfél esztendőben a hazai zsidóság, hogy itt létrejöjjön a tengelyhatalmak ellen az a bizonyos ötödik hadoszlop, egy magyar partizánmozgalomról ábrándozott, és most csodálkozik, ha a partizántámogatók sorsára jutott. . . . .
|